"Kölcsey Ferenc a Himnusznak A magyar nép zivataros századaiból alcímet adta. Akkor még nem tudhatta, hogy az elkövetkezendő századok milyen viharosak lesznek a magyar nép számára. Ma már tudjuk, hogy a legnagyobb veszteségeinket rejtették, hiszen a két világháború során nagyon sok honfitársunk elveszett... Az I. és II. Világháborúkban és azok hadifogolytáboraiban csak Oroszország területén közel 1.000.000 magyar földi maradványait kellene felkutatni. Mind két háborúban Magyarország lélekszámának 10 %-át veszítette el... A mai napon a háborúban elhunyt honfitársainkról, családtagjainkról, s az egyik legnagyobb tragédiáról emlékezünk meg, az 1943. január 12-én kezdődő doni áttörésről. A katasztrófa során több mint 140 ezer magyar: katona, munkaszolgálatos és hadifogoly lelte halálát...

Emlékezzünk rájuk, akik e poklot megjárták és azokra a családokra, akik évtizedeken keresztül várták vissza szeretteiket. Itt állunk a pusztaszabolcsi I. világháborús emlékszobornál, a táblákon az I. Világháborús-, II. Világháborús vérveszteségeink és a nemzet trianoni területi vesztesége. Mit tehetünk mi, akik nem vagyunk történészek, csak egyszerű magyar emberek. Megemlékezünk együtt azokról, akik valamikor a mi családjaink tagjai voltak, akik városunk hősei. Mi tehetünk ma? Dolgozzunk egy, a mainál jobb világ megteremtésén, ahol súlya van sz őszinte szónak, becsülete van a munkának és a magyar embernek, ahol az állampolgárok megbízásából az állampolgárok javára hoznak döntéseket..."